Tardonai szálláshelyünket elhagyva a településen barangoltunk a korai pislákoló napsütésben. A faluban a kötelező reggeli túlélőcsomag beszerzése után néztünk szét. Szépen felújított házaival, takaros utcáival rendezett község képét keltette. A hosszú gyalogutat, amely a kéktúra nyomvonalához vezet vissza, a Tardonáról induló  műút szélén tettük meg Dédestapolcsányig. A Mályinka előtti hegytetőn magasodó dédesi vár is ehhez a településhez köthető.

Innen a Lázbérci-víztároló mellett kanyargó úton az Upponyi-szoroson mentünk tovább a szoros névadó települése felé. A völgyben kialakult nagy vízfelületű tavacskán többen horgásztak, a helyiek és környékbeliek kikapcsolódásának fontos helyszíne lehet a ligetes, fás, erdővel körül ölelt vízpart. A természetközeliség élményét és érzését némiképp rombolta, hogy egészen Upponyig aszfaltos út kanyarog az erdőben. Noha ez a közforgalom elől elzárt út, szilárd burkolatával mégsem kedvez a bakancsos turisták lábainak és lábbelijüknek.

Upponyt és az Upponyi-hegységet elhagyva ennél hosszabb és forgalmasabb út vezet Putnokig. Az egykori gömöri város, története során másodjára lett város 1989-ben. Az egykori mezőváros vasútvonala vagy éppen rövid ideig megyeszékhelyi rangja és a Serényiek tevékenykedése ellenére is csak a rendszerváltás korára szerezte vissza jogállását. Méltóságát azonban megőrizte: az egykori birtok urainak kastélya a város központjában áll. Gömör megye emlékét, nevét múzeum őrzi a városban.