Vajon mivel készülhetünk fel túrázóként a tomboló nyár közepén a késő őszi esős, borongós napot idéző időjárásra? Nincs előre kész válaszom. Tapasztalatom annál több. A július közepi túra második napja ugyanis pontosan ilyen hangulatban telt el. Előre bocsátom: esőkabát, táskahuzat, impregnáló spray és a zsákba csomagolt száraz ruha csupán a felkészültség illúzióját adja. Azt hiszem a legtöbb dolog lélekben dől el, ez is. Érdemes azt edzeni, hogy ne szegje kedvünket holmi esőzés. Az enyémet végül nem is szegte, de egyúttal egy utat is kijelölt számomra: van még tennivalóm az időjárással való barátkozás terén.

Szerencsére akadt szépség is ebben a cudar időben. A velétei palotarom vagy épp Csobánc várának maradványai felejtették az esőt és a szelet. A kilátás pedig a borult idő ellenére is káprázatos volt, így nincs okom a csalódottságra. A következő két túranap nem csak efféle kulturális látnivalókban bővelkedett. A rengeteg út menti kereszt mellett érdekes természeti képződményekkel is találkoztunk: közülük a Badacsony környéki bazaltot idézem meg a fotókkal.

A túrák alkalmával pedig mindig kiemelt szerepet kap az étkezés: most az esőben elköltött szentbékállai ebédre gondolok. Bátran ajánlom az Eszter éttermet, ha az éhes vándor étvágyát csillapítaná a településen. Jól esett a pohár bor és a finom ebéd, a szusszanásnyi pihenő. Főleg a szárazság miatt.  Ez második estéről már nem mondható el. A zuhogó időben megtett hosszú kilométerek után természetesen a sátraink sem maradtak teljesen szárazak. Nem csak a sátorozóhely elnevezése tükrözte a nomád körülményeket. Ínyenc élményeinket a helyi kocsmában fogyasztott italok fokozták. Persze badacsonyi túra nem múlhat el valódi borkóstolás nélkül. Indulás előtt hamisítatlan balatoni bort ittunk, ezzel koccintva a három napos út sikerrel vett kihívásaira.