3 túrázó, 4 nap, 100 km és legalább 3 kupica pálinka – így nézne ki, ha számokban kellene összefoglalnom a tavaly előtti bükki túrát. Nos, a megtett táv, az átélt élmények, a felfedezett tájak egészen sokféle benyomást tettek rám. A túra felelevenítéseként böngészett fotóim pedig közel hozzák a megtapasztalt nehézségeket, érzéseket és gondolatokat amelyeknek azóta is meghatározó jelentőséget tulajdonítok.

Ahhoz azonban, hogy ezeket elmondhassam, hosszú út vezetett. Legelőször is el kellett indulnom. Ez az út pedig túlmutat távolságokon, emelkedőkön és lejtőkön. Fejben dőlt el, hogy célba érek és nem csak a magamba vetett bizalom súgta, hogy erre képes vagyok. És büszke vagyok ennek a teljesítésére. A fontos dolgok elején pedig ott áll a köszönetnyilvánítás is. Köszönet, különösen a szervezésért és a bátorításért! :-)

Szarvaskő látképe.

Bükki túrám alkalmával minden helyzetben kipróbálhattam magam, amely túrázóval megeshet. Rögtön az elején, amikor azzal szembesültem, hogy az esőkabát cserbenhagyott. A Rozsnakpusztától kezdődő túra első méterein, még az egri autóbuszállomáson szétszakadt a megbízhatónak tűnő esőköpenyem. Ezt még a készséges pénztáros segítségével sem tudtam megreparálni, így nemzeti ünnep lévén, beletörődtem hogy ezzel a kihívással is meg kell küzdenem a következő 4 napban. Így volt: a szakadó eső rendkívül inspiráló hatással bírt, minden kreativitást előhívott belőlem és a szemeteszsákból megszületett a vállalhatatlan, ugyanakkor kétség kívül az esőtől óvó "kabátom". Ez is hozzájárult a sikerélményhez.

Pihenőhely a Gilitika-kápolnánál.

 Az első nap legmaradandóbb élménye mégsem ez. Az első nap legizgalmasabb részének – s talán nem vezetem félre az olvasót, ha ezt a kijelentést túratársaim nevében is teszem – a szálláshely elfoglalása bizonyult. A Telekessy vendégház ugyanis nem adott egyértelmű visszajelzést a sikeres foglalásról. A nap azzal telt, hogy társaim ugrattak: majd az erdő alatt vagy valamilyen bivakban alszunk. Megérkezésünkkor nagy jövés-menés volt, sok ember forgolódott. Különösebb meglepetést nem okozott a gondoknak, hogy ott vagyunk, ám teljesen biztosnak még így sem érezhettük a szállásunkat a zuhany után sem. Egy kisgyerekes család a pókok és a penész miatt felháborodva indult el sötétedés után másik szállást keresve. Ekkor már vacsoráztunk. Az így megürült szobába kerültünk végül. Hogyan? A vizslákkal vadászni induló társaság egy jókedvű tagja kért meg bennünket erre. Nekik kényelmesebb volna a különálló részen tölteni az éjszakát: későn jönnek és hangosabbak is. Mindezt 3 kör jóféle pálinka mellett beszéltük meg. Ezzel a mi esténk is kellően jókedvűre sikerült, így vártuk reggelt és a következő szakaszt: Bálapátfalvától Bánkútig